Barion Pixel

Sikersztori: Azul

Ha már festettél velem, és nem élőben a Facebookon, hanem felvételről nézted vissza a videókat, biztos fúrja az oldaladat, ki az az Azul? Merthogy szinte alig akad olyan videó, amiben ne bukkanna fel, ne köszönnék neki, ne beszélnék hozzá, és ne nevetgélnénk együtt éppen valamin. 

Fellibbentem a fátylat Azul kilétéről, és küldöm festős történetét a saját kis tollából. 🖊️ (Azul portugálul azt jelenti, hogy kék, és ez egy capoeirás becenév amúgy, amit valószínűleg a csodaszép kék szeme miatt kapott.💙)

Festő Köz és én az online világban

A történetem amatőr festőként a Covid-járvány idején kezdődött. Úgy is hívom: Covid-festés.

Líviával régi ismerősök vagyunk a Facebook-on is. Livi egy igazi polihisztor. A capoeirának köszönhetően találkoztunk sok-sok évvel ezelőtt. Nem csak a különböző sportokban járatos, de képzőművészként a formaruhákat is ő tervezte. Aztán egyszer csak látom, hogy megalapította Szombathelyen és Sopronban a Festő Közt, élményfestéseket tartott. Budapestről irigykedve néztem a csodálatos festményeket, amelyeket festettek. 

Aztán jött a Covid, a korlátozások és Livi vállalkozása is „kikerült az online térbe”. Ezzel lehetőséget kaptam, hogy csatlakozzam az élményfestéshez. Azonnal felkerekedtem, hogy beszerezzem a festéshez való kellékeket. Az egyik drogériában találtam is számomra megfelelőt. 12 darabos 20 ml-es kiszerelésben vettem meg az első akril festékkészletem, 3 darab ecsettel, és 3 darab 20×20-as vászonnal. 

Délután 5 órakor megkezdtem az előkészületet. Előrajzoltam a Livi által megküldött sablont, kitettem a telefonom a kis állványára, tányér, vizes pohár, ecsetek és legvégül a vásznat neki támasztottam az ablaknak. Az első néhány alkalom mindig így zajlott. Izgalommal vártam a hétfőket. Nem mondom, hogy azóta már a lakást is ki kellett festeni, mert nem minden festék ment a vászonra, vagy később a “mixed-media” papírra. Bizonyos „fröcsköléses” technikánál jutott a festékből mindenhova 🙃 A függönyön még van némi magenta és jó, ha tudjátok, hogy az ablakkeretről nem jön le az akrilfesték, ha rászárad! Vagy legalábbis nagyon-nagyon nehezen. 

Minden héten készült egy mű, melyet általában megosztottam a Facebook oldalamon is. Egyre több pozitív visszajelzést kaptam. Livi egyszerű és érthető vezetésével egyre bátrabb lettem. Terapeutaként meglepődve tapasztaltam, hogy a kisebb, finomabb ecsethasználat nem annyira megy. A türelmem is néha elfogyott és bizony néha megesett, hogy letettem az ecsetet, finoman szólva. De nem adom fel, gondoltam. A csoportban festők remekműveit látva néha elbizonytalanodtam, de mindig volt egy kedves komment, egy pozitív megerősítés.

A párom is lelkes rajongóm lett. Örömmel látta, hogy mennyire jókedvem van már vasárnap. Egy év elteltével aztán kaptam tőle egy festőkészletet, vásznakkal és festőállvánnyal. Ekkor már annyira bátor voltam, hogy egyre nagyobb képeket festettem. A 20×20-as képeket felváltotta az 50×50, 50×60-as is. Amikor anyagilag egy kicsit „vissza akartam fogni magam”, akkor tömböket vettem, mixed-media papírral. A lényeg, hogy fessek minden héten.

Aztán egyre többen kérdezték ismerőseim, hogy hol lehet megnézni a képeimet, de még tartott a Covid. 2023-ban már úgy éreztem, hogy végre eljött az ideje egy képkiállításnak. Mivel az ingatlanok bérlése elég magas lett, úgy gondoltam, hogy a kis lakásomban tartok egy kiállítást. Első körben a Facebook-on hirdettem meg eseményként. Szépen kipakoltam egy barátnőm segítségével a képeimet és vártam a látogatókat. A cél nem az volt, hogy eladjak képeket, ennek ellenére sokan ajánlották fel, hogy szívesen vásárolnának. A kis rendezvényem nagyon jól sikerült, 25 képemet engedtem útjára, a legdrágább 35.000 Ft-ért kelt el. A legjobb talán az volt, amikor az egyik képért cserébe kaptam egy robotporszívót. Mondanom sem kell, hogy mennyire meglepődtem és örültem neki.

Azóta is festek, és már nem teszem le az ecsetet, mert nincs türelmem. Jelenleg 4 megrendelésen dolgozok. A motorikus készségem is sokat fejlődött, de hogy igazából mit kaptam Livitől és a Festő Köztől?

Egy olyan csoportban lehettem, ahol támogattak, segítettek. Csak pozitív megerősítést kaptam. Heti két óra teljes kikapcsolódást egy jókedélyű csapatban. Figyeltünk egymásra, és Livi kedves személyisége, folyamatos bíztatása és szakértelme magabiztossá tett. A festésnek köszönhetően a hétköznapok kihívásai is megváltoztak. Sokkal türelmesebb lettem és a fókuszom is megváltozott. Sokkal stabilabbnak érzem magam. Livinek köszönhetően megtanultam, hogy néha bizony érdemes többször is kijavítani, vagy átfesteni egy pici szájat, szemet, vagy egy háztetőt, mert a végeredmény sokkal szebb lesz.”

Köszönöm drága Azul, és csak így tovább, hajráááááá ❤️😍🥰